8 év kapcsolat után arra várt a lány, hogy megkérjék a kezét. Azonban egészen váratlan dolog történt!

Egy fiatal párról szól a következő történet, valamint arról, hogy nem szabad az érzéseinkkel ellentétesen cselekedni, mert egy életre megbánhatjuk a döntésünket.

A fiú és a lány nagyszerűen érezték magukat egymás társaságában, boldogak voltak, soha nem veszekedtek, nyolc éve alkottak egy párt. A lány összes barátnője már férjénél volt, és mindeddig nem is foglalkoztatta a házasság, de ahogy teltek az évek, és az édesanyjai is folyamatosan nyaggatta, hogy mikor kötik be a fejét, kezdett megváltozni a véleménye. Már ő is férjhez akart menni! Ezt közölte is párjával, a tökéletes esküvő részleteit is megosztotta vele, de a fiú azt válaszolta, hogy ő még nem áll készen, még időre van szüksége, szeretne szerezni egy jobban fizető állást, hogy majd biztosíthassa családja számára a tisztes megélhetést. Végül hosszas beszélgetés után sem jutottak dűlőre, így mindketten úgy döntöttek, jobb, ha külön utakon folytatják. Ezután a fiú összetört szívvel elhagyta szülővárosát.

Öt év múlva viszont visszatért, és eldöntötte, hogy új életet kezd. Megismerkedett egy csodás lánnyal, akit nagyon szeretett, és boldog is volt vele. Három év múlva elvette feleségül. A lagzi után összefutott az első szerelmével, aki a könnyes szemekkel azt mondta:

„Hogy nősülhettél meg pont az én születésnapomon? Hogy volt képed azokat a virágdíszítéseket használni, amiket én találtam ki? Hogy tudtad az én kedvenc dalomra megtenni az első tánclépést?”

A fiú megfogta a kezét, és magához húzta. Abban a pillanatban egy könnycsepp szaladt le az arcán.

„Mindvégig arra gondoltam, hogy te vagy a menyasszonyom.”

Az életben talán egyszer adódik meg, hogy rátaláljunk az igaz szerelemre, ezért soha ne engedjük elmenni
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: Tanuld meg önmagad szeretni!

Tanuld meg önmagad őszintén szeretni,
Ez az első lépés, ha boldog akarsz lenni.
Állj a tükröd elé, nézz a két szemedbe,
próbálj elmerülni csodaszép lelkedbe.
Mert csodálatos vagy, csupán nem tudsz róla,
talán, mert nem mondták pici korod óta.
Lelked mélyén csillog tökéletességed,
ám te nem éled meg csodás képességed.

Tökéletes lényként jövünk a világra,
szeretetre vágyva, lelkünket kitárva.
Még képesek vagyunk magunkat szeretni,
másra mosolyogni, s őszintén nevetni.
Beragyogja fényünk környező világunk,
mosolyunk szikrája szítja örömlángunk.
Akik minket néznek, boldogan szeretnek,
visszamosolyognak, jó kedvvel nevetnek.

Aztán tanítanak, arra, mit tanultak,
ránk adják gúnyáját a megtanult múltnak.
Elmondják – szerintük – hogy kellene élni,
segít’nek örömöt, bánatra cserélni.
Mikor leszületünk egy másik világból
– ahol minden lelket a szeretet ápol –
a butaság ellen védtelenné válunk,
hitrendszerek döntik össze szép világunk.