A feleségem megbetegedett. Állandóan ideges volt a munka miatt, a személyes életében összegyűlt feszültségek miatt, és a gyerekek körüli problémák miatt.

A feleségem megbetegedett. Állandóan ideges volt a munka miatt, a személyes életében összegyűlt feszültségek miatt, és a gyerekek körüli problémák miatt. Lefogyott 15 kilót és 35 évesen mindössze 45 kilót nyomott. Csont sovány volt és állandóan csak sírt. Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy boldog nő.A fejfájás gyakran kínozta, gond volt a szívével és gyakran idegbecsípődés gyötörte a derekában és a mellkasában. Nem tudott rendesen aludni sem, csak reggel jött álom a szemére, azután napközben gyorsan kimerült.

A kapcsolatunk fordulóponthoz érkezett és közel álltam ahhoz, hogy feladjam. A szépsége megkopott valahol útközben, a szeme táskás lett, a haja kócos volt és már nem ügyelt magára úgy, mint régen. Nem akart több filmet fogatni és minden szerepajánlatot elutasított. Elveszítettem a reményemet és arra számítottam, hogy hamarosan el fogunk válni…
De aztán úgy döntöttem, hogy cselekedni fogok! Végül is mégiscsak nekem van a legszebb feleségem a világon. A világ férfijainak és nőinek fele őt csodálja, nekem pedig megadatott, hogy az a férfi lehessek, aki mellette aludhat el, és aki átkarolhatja a vállát. Elkezdtem elhalmozni virágokkal, csókokkal és bókokkal. Minden percben próbáltam meglepni és valamivel a kedvében járni. Rengeteg ajándékot adtam neki, és elkezdtem csak érte élni. Nyilvános beszédeimben csak róla áradoztam. Minden témát az ő irányába tereltem. A jelenlétében is dicsértem a barátaink előtt.
Nem hinnétek el, de ettől elkezdett kivirágozni. Még jobb lett, mint amilyen előtte volt. Újra elkezdett gyarapodni a testsúlya, nem volt már olyan ideges, és jobban szeretett engem, mint valaha azelőtt. Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire tud szeretni. És akkor rájöttem valamire: A nő a férje visszatükröződése. Azzá válik melletted, amennyire szereted őt!”

Brad Pitt
Gondolatok, +1:
Nagymamám

Nagymamám nevelt fel. Ő vigyázott rám,
mikor az első pipacs kinyílt a mezők pázsitján.
S mikor madárhang töltötte be a végtelen teret,
jelezvén, hogy újra tavasz közeleg.

Nagymamám volt ki vigyázta a létem,
mikor dermedt télbe szaladt csetlő-botló léptem,
s mikor nyár érlelte aranyszínre a búzaszemeket,
melyeket körbe-körbeöleltek az őszi levelek.

Nagymamám volt nékem az álmok otthona,
nappalaim jó tündére, az éjek vándora.
Minden-minden ő volt, mely megtanított arra,
hogy nagy a szeretet Isteni hatalma.

Mert az én nagymamám mindig azt vallotta,
ki szerény és szelíd annak boldog minden napja,
mert az igaz boldogságot csak az ismeri meg,
kit szeretnek és tisztelnek a többi emberek.

Kun Magdolna