Csak egy Anya?

"Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.

A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
-Úgy értem -magyarázta a hivatalnok- van munkája, vagy csak ...?


-Persze, hogy van munkám,"- csattant fel a nő,
Anya vagyok."

-Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!"- hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak
ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.
A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott,
hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint:
"Hivatali Vallató" vagy ''Városi Nyilvántartó".

-'Mi a foglalkozása? "-kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak úgy kibuktak belőlem a szavak.
-Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.''

A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall.
Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat.
Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.

-Megkérdezhetem, "-kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-
Pontosan mit csinál ezen a területen?"

Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:

-Továbbképző kutatómunkát végzek, (amit nem laboratóriumban és terepen), - általában úgy mondom a házban és a házon kívül.
A főnökömnek dolgozom, az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak, ...szereztem már négy elismerést (mind lány).
Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz).
A munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.'

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.

Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim : 13, 7 és 3 évesek.
Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat), amint egy új hangmintát tesztelt.

Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára!
Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb
az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.

Anyaság!
Micsoda nagyszerű karrier!
Különösen, ha egy cím is van az ajtón.

Akkor a Nagymamák
Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén ,
és a Dédnagymamák
Ügyvezető tudományos munkatársak?
És hiszem, hogy a nagynénik
Tudományos munkatárs-helyettesek?

Szerintem .... Igen!
Gondolatok, +1:
Arra gyanakodni, hogy az az ember akit szeretsz, megcsal téged, az egyik legkínzóbb érzés lehet a világon. Ez a történet bejárta az internetet, nem tudjuk bizonyítani, hogy valóban megtörtént az eset, mindenesetre elképesztő az egész sztori.

Íme a történet, amit a férfi az interneten publikált:

”Volt egy megérzésem, hogy megcsal a feleségem, rengeteg erre utaló jelet fedeztem fel. Amikor a mobilját nyomkodta, állandóan mosolygott és nevetett, és amikor rákérdeztem, hogy kivel beszél, azt mondta, hogy csak az édesanyjával. Minden nap későn ért haza, az elhúzódó munkára hivatkozva. Amikor felhívtam a munkahelyét, azt mondták, hogy már órák óta elment. Amikor számon kértem, azt mondta, hogy ez csak egy tréfa amit minden munkatárs elsüt, ha valakit keresnek telefonon.

Egyszer megtörtént, hogy éjjel fél 12-kor ugrott le tejért, és hajnali 2-ig haza sem jött. Mondanom sem kell, hogy itt már biztos voltam abban, hogy életem párja félrelép. Gyűjtöttem a bizonyítékokat, amelyeket majd a válás során felhasználhatok, de eközben hónapokon át úgy tettem, mint ha nem is sejtenék semmit, éltük tovább az életünket. Kivártam a születésnapjáig. Hónapokig vártam, és joggal kérdezhetitek, hogy miért. Nos, volt egy meglepetésem a számára, amit garantáltan nem fog soha elfelejteni. Eközben persze ügyvédhez jártam, hogy a bizonyítékokat átadjam neki, amelyek a válás során jelentőséggel bírnak majd.

Szóval teltek a hónapok, és elérkezett a születésnapja. Persze amikor megkérdeztem, hogy mit csináljunk aznap, simán lerázott azzal, hogy én nyugodtan menjek csak el a barátaimmal a korábban megbeszélt programunkra, ő nem akar ünnepelni, mert az elmúlt években a szülinapok csak arra emlékeztetik őt, hogy egyre öregebb lesz. Ha ez nem lett volna elég, véletlenül rábukkantam egy üveg pezsgőre is a ruhásszekrényben.

Azt csináltam, amit minden értelmes ember csinálna. Már korán reggel átmentem az egyik barátomhoz, de nem mentünk sehova, hanem a házából felhívtam a feleségem édesanyját, testvérét és néhány közeli barátot, hogy jöjjenek át, mert egy meglepetés születésnapi bulit szervezek az én drágámnak. Lesz torta, ajándékok, minden. Jó mókának hangzik, igaz? Nos, biztosíthatlak, hogy az volt.

Összesen 8-an voltunk, apuka, anyuka, testvér és a barátok. A társasház előtt találkoztunk, ahol lakunk, majd felmentünk lifttel az emeletünkre. Óvatosan, csendben osontunk, kezünkben a torta és az ajándékok. Még csak reggel 9 óra volt, mivel szombati nap volt, az volt a terv, hogy az ágyban lepjük meg életem párját, hogy jól induljon a napja.

Beosontunk a lakásba, és megindultunk a hálószoba felé. Kinyitottam az ajtót, és mindenki egyszerre elkiabálta magát: MEGLEPETÉS!

Mondhatom, mindenki meglepődött. Ott feküdt az ágyon a feleségem anyaszülten, mellette pedig a férfi, akiről nagyon jól tudtam, hogy hónapok óta titokban találkozgat életem párjával. Anyuka elejti a tortát, apuka torka szakadtából üvölt, ahogyan a feleségem is, eközben a szerető megpróbálja magára rángatni a gatyát miközben rohan ki a szobából. Nagyon vicces volt! Biztos vagyok benne, hogy sem a feleségem, sem a család, sem én nem fogjuk elfelejteni ezt a napot! A legszebb, hogy még a feleségem (bocsánat, ex-feleségem) volt felháborodva, hogy ilyet tettem vele! Pedig én csak a legjobb ajándékot adtam neki, amit valaha is adtam.”

Ezek is érdekelhetnek