Egy nőt minden nap értékelni kell – egy férfi őszinte vallomása

Volt egy ötéves kapcsolatom egy hihetetlen nővel, akit sajnos nem mindig értékeltem. Pedig ő volt az igazi, a csodálatos, akinek mosolyától, ölelésétől az egekben éreztem magam. Nagyon szerelmes voltam belé, egyszerűen megőrültem érte. De sajnos, ahogyan ez lenni szokott a fiatal szerelmesekkel, nem figyeltünk oda eléggé egymásra, és emiatt zátonyra futott a kapcsolatunk.

Hirtelen azon kaptam magam, hogy egy másik nőn ábrándozom, akit ott van kint a nagyvilágban, és csak arra vár, hogy megismerjük, szeressük egymást. Ahogy a hónapok teltek, ezek a kósza gondolatok egyre erősebbé váltak, és ezzel párhuzamosan a páromat mind inkább elhanyagoltam. A végén már csak egymás mellett éltünk és mindketten szenvedtünk. Egyre inkább dühített az, hogy miért nem vettem észre korábban azokat a személyiségjegyeit, amelyek zavartak, sőt néha nagyon idegesítettek. Voltak olyan napok, hogy csak a hibáit láttam meg, a pozitív tulajdonságiról teljesen megfeledkeztem. Elhidegültünk egymástól.

Ő igyekezett mindent megtenni a kapcsolatunkért, de az nem volt elég. Ő is haragudott rám, sokszor nem érezte biztonságban magát, hiányzott a törődésem, érezte, hogy már nem szeretem, és attól rettegett, hogy egy nap bejelentem, hogy vége.

Végül is így történt. Szakítottam vele, mert egy jó ideje csak a negatívumokat vettem észre, azt viszont elfelejtettem, hogy annak idején miért is jöttünk össze, hogy mennyire boldogok voltunk.

Ekkor elhatároztam, hogy többé egy olyan nővel sem fogom összekötni az életemet, akit ne becsülnék, ne tisztelnék minden egyes nap. A szerelmet ki kell mutatni, és dolgozni kell azért, hogy a tűz ne aludjon ki.

Mindennap fel fogom tenni a kérdést magamnak, hogy miért is vagyok szerelmes a páromba. Ha hirtelen nem is kapok ésszerű választ, a szívem tudni fogja, hiszen ő az enyém, hozzám tartozik. Mi kell ennél több?

Ha több napig, hétig nem sikerül választ kapnod, akkor azt tanácsolom, hogy engedd el. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy boldog legyen, hogy értékeljék és szeressék. Minden áldott nap.

Kedves Férfiak! Kérlek legyetek Ti is ilyen felnőttek és ha már nem megy, engedjétek el a párotokat. De előtte mindenképpen próbáljatok mindent, amit tudtok a kapcsolatért!

Kedves Hölgytársaim! Legyetek őszinték magatokhoz és ne alázkodjatok meg.
Ne ragaszkodjatok olyan férfihoz, aki nem becsül meg benneteket eléggé!
Gondolatok, +1:
Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.
A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi.
Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.
- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg és . egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég,
kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jól öltözött férfi
volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna?
Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.

A neve: SZERETET