Ezt üzenem neked édesanyám – 10 gyönyörű gondolat

Ezt üzenem neked, édesanyám:

1. Nem a te hibád, ha sírok. Tudod, én csak így tudom jelezni, ha szükségem van valamire.
2. Nagyon új nekem idekint. Számomra még mindig csak te létezel. Az nyugtat meg, ha érzem a szívverésed, az illatod. Szoríts magadhoz, ezzel segítesz nekem!
3. Te mindent meg tudsz adni nekem, amire most szükségem van. Ne félj attól, hogy valamit rosszul csinálsz! Csak nézz a szemembe és hallgass az ösztöneidre!
4. Ne hidd el, ha azt mondják, hogy hagyj sírni, mert jót tesz a tüdőmnek. Nem tesz jót.
5. Ha sírni hagysz, nem azért hagyom abba egy idő után, mert megnyugtattam magam. Csak nagyon kimerültem, és feladtam a reményt, hogy idejössz és megvigasztalsz.
6. Ne nézd az órát, bízz bennem! Én szólok, amikor éhes vagyok, és anyatejre vágyom.
7. Ne próbálj meg másoknak megfelelni! Úgysem fog sikerülni, mindenkinek nem tehetsz a kedvére. Nekem az a jó, amit te csinálsz, legyen az akármi. Nincs összehasonlítási alapom.
8. Ne szégyellj segítséget kérni! Sokan biztosan felajánlották. Ha nincs rá szükséged, nyugodtan utasítsd vissza, de ha kimerültél, nem szégyen más segítségét igénybe venni. Egy hosszabb zuhany, hajmosás, vagy egy csésze tea feltölt.
9. Lehet, hogy most nehéznek tűnik minden, fél kézzel főzöl és ebédelsz, hidegen iszod a teád, mosatlan hajjal, bukis pizsamában, de hidd el, belejössz, és kialakul a napirend!
10. Én még nem tudom neked azt mondani, köszönöm, de hidd el, minden mosolyom és pillantásom azt sugallja: szeretlek édesanyám, köszönöm, hogy gondomat viseled!
Forrás: cukimuki.hu
Gondolatok, +1:
Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni. Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni – én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is. De nem szerettem. Ő meg szerette! Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta:


“Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel.

Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy ‘hülye’? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó.


Mégis szeretlek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét.

Még a szentekében is van! De mennyi! A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem.”


Nem értettem, s ezért még hozzátette:

“No, nézd! Vegyük csak azt, ami téged illet: ordítva születtél. Minden éjszakámat végigbömbölted hároméves korodig. Követelődző voltál. Önző, mohó. Csak arra kellettem neked, hogy adjak. Hogy etesselek, fürdesselek, mert hogy el ne felejtsük, naponta többször bepisiltél és összeszartad magad!

Olyan büdös voltál, hogy minden idegen kiment a szobából. Én meg bírtam. Nem zavart. Sőt, mosolyogtam rajta. Életem legszebb korszakához tapad az a mások számára borzalmas bűz, ami belőled áradt. Éjszaka féltél, fölébresztettél, hozzám bújtál.

Évekig nem tudtam aludni miattad. Az utcán lusta voltál járni, föl kellett emelni téged, és cipelni, mert te élvezted, én meg nyögtem alattad. Ha nem vettelek föl a nyakamba, bőgtél, de olyan kétségbeesett üvöltéssel, hogy szégyelltem magam a járókelők előtt: azt hitték, öllek téged. Így kezdődött a kapcsolatunk! És látod: szerettelek!


Ne hidd, hogy egy párkapcsolatban, egy barátságban, vagy akármilyen emberi viszonyban másképp működik a szeretet! Nem! Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit!

És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét!”

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!