Ezt üzenem neked édesanyám – 10 gyönyörű gondolat

Ezt üzenem neked, édesanyám:

1. Nem a te hibád, ha sírok. Tudod, én csak így tudom jelezni, ha szükségem van valamire.
2. Nagyon új nekem idekint. Számomra még mindig csak te létezel. Az nyugtat meg, ha érzem a szívverésed, az illatod. Szoríts magadhoz, ezzel segítesz nekem!
3. Te mindent meg tudsz adni nekem, amire most szükségem van. Ne félj attól, hogy valamit rosszul csinálsz! Csak nézz a szemembe és hallgass az ösztöneidre!
4. Ne hidd el, ha azt mondják, hogy hagyj sírni, mert jót tesz a tüdőmnek. Nem tesz jót.
5. Ha sírni hagysz, nem azért hagyom abba egy idő után, mert megnyugtattam magam. Csak nagyon kimerültem, és feladtam a reményt, hogy idejössz és megvigasztalsz.
6. Ne nézd az órát, bízz bennem! Én szólok, amikor éhes vagyok, és anyatejre vágyom.
7. Ne próbálj meg másoknak megfelelni! Úgysem fog sikerülni, mindenkinek nem tehetsz a kedvére. Nekem az a jó, amit te csinálsz, legyen az akármi. Nincs összehasonlítási alapom.
8. Ne szégyellj segítséget kérni! Sokan biztosan felajánlották. Ha nincs rá szükséged, nyugodtan utasítsd vissza, de ha kimerültél, nem szégyen más segítségét igénybe venni. Egy hosszabb zuhany, hajmosás, vagy egy csésze tea feltölt.
9. Lehet, hogy most nehéznek tűnik minden, fél kézzel főzöl és ebédelsz, hidegen iszod a teád, mosatlan hajjal, bukis pizsamában, de hidd el, belejössz, és kialakul a napirend!
10. Én még nem tudom neked azt mondani, köszönöm, de hidd el, minden mosolyom és pillantásom azt sugallja: szeretlek édesanyám, köszönöm, hogy gondomat viseled!
Forrás: cukimuki.hu
Gondolatok, +1:
Aranyosi Ervin: A szívek szabója

Élt egy szabómester, szíveket foltozott.
Hozzá a sok ember, sok-sok munkát hozott.
Mert a szép szívüket sok sérelem érte,
s bár a szabó bérét vastagon megkérte,
ki sem látszott sajnos, a temérdek munkából,
s a szabóműhelytől egy nap sem volt távol.
Nagyon unta pedig e monoton munkát.
Mindig csak ugyanaz! Hidd el, te is unnád!

Kíváncsi lett tehát, a szívet mi bántja,
mi okozza vesztét, mért romlik el pántja?
Hová lesz belőle a sok tiszta érzés,
mért ül ki színére megszakadás, vérzés.
Miért változik meg mesés dobbanása,
s amikor kiürül, a csend koppanása
mért okoz fájdalmat, úgy hogy belé szakad,
ez a sok fájdalom, vajon miből fakad?

Egy napon úgy döntött, utána jár végre,
miért fáj a sok szív, miért hullik vére.
Letette a munkát, bezárta a boltot,
s indult, hogy megnézze, a szív mért nem boldog.

Álruhában járta végig a világot,
feljegyezte sorban, amit útján látott.
Sok magányos szívvel hozta össze sorsa,
amiből hiányzott a szeretetmorzsa.

A hit, a bizalom elfogyott belőlük,
szeretetlenséget láthatott csak tőlük.
Haraggal és dühvel, méreggel bélelték,
nem csoda, párjukat sehogyan sem lelték.
Irigység és önzés, félsz uralta őket,
látott férfiakat, hitet vesztett nőket,
a szívük mélyéről, a szeretet hiányzott,
szomorúság, bánat mételye virágzott.

Mind a pénzt hajszolta, s jónak lenni féltek,
bezárták szívüket, s mind maguknak éltek.
Kedves ölelésben sohasem volt részük,
elromlott motorjuk, legfontosabb részük.
És a szabó tudta, szükségük van másra,
nem csak szívcserére, vagy kijavításra:
a sok embert inkább tanítani kéne,
a szeretet tudása mindükre ráférne.

Nem aludt éjszaka, s mit hozott a reggel?
Körülvette magát sok-sok kisgyerekkel.
Árva kis lelkeket fogadott magához,
és ekképpen kezdett újra a dolgához.
Minden megfoltozott szívhez járt egy gyermek,
aki akkor boldog, ha reá figyelnek.
Hitte hogy a jó szív csak azon fog múlni,
képes-e gazdája a gyermektől tanulni.

Mert a kisgyerekek tiszta szívvel élnek,
szeretetet adnak, ölelést cserélnek,
mosollyal, hálával gyógyítják a szívet,
tőlük lesz boldogabb, nyíltabb a tekintet.
És Ők nem csak adnak, szeretetet várnak!
Otthonban, és szívben meleget csinálnak.
Örömmel lelkedet szép fehérre festik,
s meggyógyul a szíved, ha figyelsz rá estig.

Mert, ha az emberek megtanulnak adni,
és begyógyult szívük képes befogadni,
mikor egész évben van öröm-ajándék,
s nem csak karácsonykor ébred fel a szándék,
akkor szív-szabóra soha nem lesz szükség,
szeretettel telve a szép szívek büszkék.
Végre, a jósággal telik meg világunk,
mikor egész évben csupa jót kívánunk!