Már tudom, hogy a legnagyobb rosszból is fel lehet állni...

Az elmúlt években megtanultam, hogy az egyedüllét még nem magány. És, sokszor, ha van is valaki melletted, akkor is lehetsz elhagyatott. Megtanultam, hogy a szerelem nem egy csóknál kezdődik és nem a szexnél folytatódik.

Már tudom, hogy a legnagyobb rosszból is fel lehet állni, mindössze akarni kell. Hogy mindenkinek mást jelent a boldogság. Hogy minden ember értékes, köztük én is. Megtapasztaltam, hogy a férfiak és nők máshogy működnek.

Hogy mindent el lehet felejteni, de igenis dolgozni kell rajta. Nem szégyellni semmit, amin keresztül mentem. Aki szeret, az a múltammal, gyengeségeimmel, hibáimmal együtt fog szeretni. Felismertem, ha nem változtatok és nem keményedek, akkor ez a világ maga alá temet.

Hogy minimális szinten muszáj önzőnek lenni. Hogy nem ítélkezhetek más emberek felett és legfőképp, amit adok pontosan azt is fogom visszakapni. Legyen az jó vagy rossz. Már tudom, hogy a kimondott szónak súlya van, és van olyan, ami egy életen át marja a lelkem. Hogy a legigazabb barátom az idő és éppen ezért a jelenben kell élni, a múltból tanulni, a jövőért meg dolgozni.
Forrás: facebook.com
Gondolatok, +1:
A vásárlók többnyire tisztelettel szól az eladóhoz. De sajnos vannak olyan fiatalok akik nem tisztelik a kort, és megalázó módon bánnak az eladókkal, legyen az nő vagy férfi, idős vagy fiatal. A tisztelet elmarad...


Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy Kínai üzletben vásárolok. Többnyire itt az eladók hölgyek, fialok, középkorúak, és igen vannak idősebb nyugdíj előtt álló hölgyek is akik itt dolgoznak.

Sajnos szemtanúja voltam egy kellemetlen szituációnak amelyben egy ilyen idősebb eladó hölgy segített egy fiatal lánynak a cipő vásárlásban. Megrázó volt, ezért leírom, mert véleményem szerint tanulságos.

Két fiatal lány hangos nevetgélés közepette cipőket próbálnak, és egy idősebb eladó hölgy pedig segít nekik.
A lányok nevetgélnek, és több cipőt is felpróbálnak, valahogy nem tudnak dönteni, pedig amit csak kézbe vettek mindegyikből rögtön kapták is a megfelelő méretűt. Az idős eladó hölgy, ugrott, pattant, leste a kívánságukat. A lányok pedig kihasználták ezt, fel is próbáltak mindent, csak hogy teljen az idő, vagy valóban akartak venni valamit? Ezt nem tudtam meg, mert, a sok szétpakolt cipő után felálltak, majd mondtak valamit halkan a néninek, amin hangosan felnevettek mindketten, és ezzel a mozdulattal átmentek a ruhás részre.

Én is itt válogattam a olcsó " egynyaras" pólók között, mire arra lettem figyelmes, hogy az egyik lány odaszól a másiknak:
-Ez jó lenne de szerintem nagy rám.
-Akkor szólj a nyanyának! Mondta a másik, aki harsányabb volt.

-Hé!
Kiáltott a idős néni felé az egyik lány. Ezt mikor meghallottam, hirtelen elöntött a düh és rájuk szóltam.
- Lányok! Hogy gondoljátok, hogy így szóltok annak az idős asszonynak? Nem gondoljátok, hogy ezt nem így kéne? A nagymamátok is lehetne, meg egyébként is, ti mit szólnátok, ha a ti anyukátokat, nagymamátokat ugráltatná itt valaki?

Biztosan nagyon csúnyán néztem rájuk, mert a két lány, egyből elvörösödött. Majd Elnézést kértek.

Ne tőlem lányok! Tőlem nem kell!

Addigra odaért a kedves arcú idős eladó hölgy is, és mosolyogva mondta:
Nem történt itt semmi, nincs is itten semmi baj...

Mosolygott, de a szeme az komoly maradt, és úgy szolgálta ki a két fiatal lányt.

Elgondolkoztató, és sajnálatos, hogy egyre kevesebb fiatal tiszteli az időseket. Egy kicsit úgy érzem, mindenki csak magával foglalkozik, és egyre kevesebbet törődünk a körülöttünk élő emberekkel. Egyre jobban csak a pénz körül forog a világ, az emberi értékek egyre jobban lényegtelenek lesznek.
Vegyük észre a másik embert,és adjuk meg tiszteletet.

Ezek is érdekelhetnek