Megalázta az idős eladót a fiatal plázacica! - A többi vevő védte meg...

A vásárlók többnyire tisztelettel szól az eladóhoz. De sajnos vannak olyan fiatalok akik nem tisztelik a kort, és megalázó módon bánnak az eladókkal, legyen az nő vagy férfi, idős vagy fiatal. A tisztelet elmarad...


Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy Kínai üzletben vásárolok. Többnyire itt az eladók hölgyek, fialok, középkorúak, és igen vannak idősebb nyugdíj előtt álló hölgyek is akik itt dolgoznak.
Sajnos szemtanúja voltam egy kellemetlen szituációnak amelyben egy ilyen idősebb eladó hölgy segített egy fiatal lánynak a cipő vásárlásban. Megrázó volt, ezért leírom, mert véleményem szerint tanulságos.

Két fiatal lány hangos nevetgélés közepette cipőket próbálnak, és egy idősebb eladó hölgy pedig segít nekik.
A lányok nevetgélnek, és több cipőt is felpróbálnak, valahogy nem tudnak dönteni, pedig amit csak kézbe vettek mindegyikből rögtön kapták is a megfelelő méretűt. Az idős eladó hölgy, ugrott, pattant, leste a kívánságukat. A lányok pedig kihasználták ezt, fel is próbáltak mindent, csak hogy teljen az idő, vagy valóban akartak venni valamit? Ezt nem tudtam meg, mert, a sok szétpakolt cipő után felálltak, majd mondtak valamit halkan a néninek, amin hangosan felnevettek mindketten, és ezzel a mozdulattal átmentek a ruhás részre.

Én is itt válogattam a olcsó " egynyaras" pólók között, mire arra lettem figyelmes, hogy az egyik lány odaszól a másiknak:
-Ez jó lenne de szerintem nagy rám.
-Akkor szólj a nyanyának! Mondta a másik, aki harsányabb volt.

-Hé!
Kiáltott a idős néni felé az egyik lány. Ezt mikor meghallottam, hirtelen elöntött a düh és rájuk szóltam.
- Lányok! Hogy gondoljátok, hogy így szóltok annak az idős asszonynak? Nem gondoljátok, hogy ezt nem így kéne? A nagymamátok is lehetne, meg egyébként is, ti mit szólnátok, ha a ti anyukátokat, nagymamátokat ugráltatná itt valaki?

Biztosan nagyon csúnyán néztem rájuk, mert a két lány, egyből elvörösödött. Majd Elnézést kértek.

Ne tőlem lányok! Tőlem nem kell!

Addigra odaért a kedves arcú idős eladó hölgy is, és mosolyogva mondta:
Nem történt itt semmi, nincs is itten semmi baj...

Mosolygott, de a szeme az komoly maradt, és úgy szolgálta ki a két fiatal lányt.

Elgondolkoztató, és sajnálatos, hogy egyre kevesebb fiatal tiszteli az időseket. Egy kicsit úgy érzem, mindenki csak magával foglalkozik, és egyre kevesebbet törődünk a körülöttünk élő emberekkel. Egyre jobban csak a pénz körül forog a világ, az emberi értékek egyre jobban lényegtelenek lesznek.
Vegyük észre a másik embert,és adjuk meg tiszteletet.
Gondolatok, +1:
Mi az a szerelem?
Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?”

„Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” – válaszolta a tanár.
„A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” – tette hozzá.

A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le.

Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük.
Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel.

„Ez a szerelem!” – mondta rögvest a tanárnő.

„Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad.”

„Akkor mi a házasság tanárnő?” – kérdezte a tanuló.

„Ahhoz, hogy tudjak válaszolni neked erre a kérdésre, menj ki a kukoricamezőre, válaszd ki a legnagyobb kukoricát, és hozd ide nekem.” – felelte.
„A szabály ugyanaz. Nem fordulhatsz vissza sosem.” – tette hozzá.

A diák kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött, nem akarta elkövetni az előbbi hibáját. A kukoricás közepén leszakított egy közepes nagyságú kukoricát, és visszaindult vele az iskolába.

„Ezúttal, hoztál nekem kukoricát.” – fogadta a tanárnő.
„Kerestél egyet ami szép, és hittél benne, hogy ez lesz a legjobb választásod, mind közül.” – tette hozzá.

„Ez a házasság!”