Mindenki visszakapja egyszer, amit más ellen elkövet...

Mindenki visszakapja egyszer,
amit más ellen elkövet
Lesz még, hogy gondolkodni kezdesz,
de én már nem segíthetek
Te is majd visszakapod mástól,
amit épp ellenem teszel
Most olyan felhőtlennek látszol,
de ebben magad sem hiszel

Tudom, hogy nincs messze az óra
a biztos kétség utolér
Lecsapsz egy megbocsátó szóra,
elindulsz te még az én szeretetemért, figyelmemért

Mindenki megbánhatja egyszer
amit más ellen elkövet
Hogy holnap nem lesz-e már késő?
Arra most mit mondjak neked?
Gondolatok, +1:
Soha még csak elképzelni sem tudjuk mit élnek át az asszonyok, nők amikor egy ifjú embernek életet adnak. Csodálatos amit tesznek, ahogy kitartanak, miközben szívük szerint ordítanának a fájdalomtól. A gáz amit kapnak a szüléshez - már ha van épp szabad - az nem ér semmit, csak elnyomja az embert, így nem is sokan használják, amit meg is tudunk érteni.

Volt egy pár kísérlet, arra hogy a férfiak hogyan élik meg a szüléssel járó , a vajúdáskor jelentkező méh összehúzódás érzetét, de mind elbukott.

Szó szerint sírva menekültek el, annyira fájt nekik! A nőknek szerintem egyetlen dolog ad ilyenkor erőt, és az nem más, mint a végeredmény . Maga a kis csöpp baba, akit már úgy vár mindenki ezen a világon, hogy az leírhatatlan. Valahányszor feladnák a küzdelmet, egy újabb erőre kapnak a kis jövevény gondolatától.

Tisztelet a nőknek!!