Nagymamám nevelt fel. Ő vigyázott rám, mikor az első pipacs kinyílt a mezők pázsitján.

Nagymamám

Nagymamám nevelt fel. Ő vigyázott rám,
mikor az első pipacs kinyílt a mezők pázsitján.
S mikor madárhang töltötte be a végtelen teret,
jelezvén, hogy újra tavasz közeleg.

Nagymamám volt ki vigyázta a létem,
mikor dermedt télbe szaladt csetlő-botló léptem,
s mikor nyár érlelte aranyszínre a búzaszemeket,
melyeket körbe-körbeöleltek az őszi levelek.

Nagymamám volt nékem az álmok otthona,
nappalaim jó tündére, az éjek vándora.
Minden-minden ő volt, mely megtanított arra,
hogy nagy a szeretet Isteni hatalma.

Mert az én nagymamám mindig azt vallotta,
ki szerény és szelíd annak boldog minden napja,
mert az igaz boldogságot csak az ismeri meg,
kit szeretnek és tisztelnek a többi emberek.

Kun Magdolna
Gondolatok, +1:
Soha még csak elképzelni sem tudjuk mit élnek át az asszonyok, nők amikor egy ifjú embernek életet adnak. Csodálatos amit tesznek, ahogy kitartanak, miközben szívük szerint ordítanának a fájdalomtól. A gáz amit kapnak a szüléshez - már ha van épp szabad - az nem ér semmit, csak elnyomja az embert, így nem is sokan használják, amit meg is tudunk érteni.

Volt egy pár kísérlet, arra hogy a férfiak hogyan élik meg a szüléssel járó , a vajúdáskor jelentkező méh összehúzódás érzetét, de mind elbukott.

Szó szerint sírva menekültek el, annyira fájt nekik! A nőknek szerintem egyetlen dolog ad ilyenkor erőt, és az nem más, mint a végeredmény . Maga a kis csöpp baba, akit már úgy vár mindenki ezen a világon, hogy az leírhatatlan. Valahányszor feladnák a küzdelmet, egy újabb erőre kapnak a kis jövevény gondolatától.

Tisztelet a nőknek!!