Nagyon Gratulálok annak az apukának akinek volt bátorsága leírni ezeket a gondolatokat. Senki sem születik sem anyának sem apának. Tanulni kell...! Az 5-ös pont na az igen.......! Végre valaki aki az otthoni munkát is elismeri. Lehetne sokat beszélni erről, de először nézzen mindenki magába.....

Kedves Férfitársam!
Úgy érzem itt az ideje egy kicsit hosszabb hangvételű elmélkedésnek, mert nagyon fontosnak tartom, hogy Hozzád is eljusson a gondolatom az apaságról.
Korunk gyermekei a nálunk idősebb generációktól eltérő módon keresik életük párját. Hosszú évekig hosszabb-rövidebb kapcsolatokkal próbálkozunk-próbálkozunk. Nem egyszerű a helyzet, mert az információs társadalom miatt nem csak az ismeretségi körünk, de a nyilvánosságunk is nagyobb, mondhatni a 20. század hírességeinek életét éli ma egy átlag fiatal, így pedig minden jóval nehezebb. Na, de nem is erről akartam elsősorban írni.
Miután ráakadunk életünk párjára és rádöbbenünk, hogy ideje elkötelezni magunkat, természetes dolog (nekem legalábbis mindig az volt), hogy hamarosan gyerekünk lesz.
A gyerekvállalásról , a gyerekkel való közös életről az internet végtelen lehetőségei mellett mégis rettentően homályos és zavaros a kép.
Talán ideje lenni az iskolában oktatni az apává válásról, mert valamilyen oknál fogva rengeteg ős-butaság rögződött a férfiak fejébe ezzel kapcsolatban.

Ezeket szeretném felsorolni és cáfolni:


1. „A gyerek eleinte csak eszik-alszik, nincs vele sok gond.” Baromság. Nem eszik és nem alszik. Legalábbis nem úgy és nem annyit, amennyit mi szeretnénk. Ezen kívül ráadásul rohadtul kommunikatív kis lény és azonnal sokkal többet ért a Világból mint gondoljuk. Rengeteg törődést igényel és EMBERként kell kezelni. Kicsike, de emberke.
2. „Én úgy sem tudok mit kezdeni vele, a nőknek ez a dolga és képességük is van hozzá, ami nekem nincs.” Baromság. Nem is kicsi. Egy apa nagyon sok mindent meg tud tenni a felesége helyett. Igen, sajnálatos módon etetni nem tud, de ezen kívül gyakorlatilag mindent. A nők képességiről pedig annyit, hogy ők megtesznek valamit, mert muszáj. Ez egyáltalán nem jelenti, azt, hogy biztosan tudják, hogy jót és jól tesznek! Annyit jelent csupán, hogy a kis emberke csak rájuk számíthat ezért ők nem menekülhetnek el, nem takarózhatnak hülyeségekkel, mint Te. Már miért ne tudnál kezdeni vele bármit? Mindketten most tanuljátok a szülőséget és a párodnak sem könnyebb, mint Neked.

3. „Én még pelenkát sem tudok cserélni, de azért nagyon szeretem a feleségem és a gyerekemet is.” Mi az, hogy nem tudsz? Szerinted a feleséged így született, hogy tudott? Ne viccelj. Meg kell tanulni. Mindenféle gyakorlati tevékenységre büszke férfiak, akik akár egy olyan bonyolult szerkezetet is megszerelnek, mint egy autómotor nem igaz, hogy nem tudnak egy ilyen pofonegyszerű feladatot elvégezni. Sokszor elrontom én is? Hát persze. Kifolyik a tartalom? Hát persze. De nem igaz, hogy nem tudom megcsinálni. Csak legfeljebb nem akarom. De ezzel a páromra nyomok egy olyan feladatot, amit a kisujjamból kirázhatnék, és ez minden, de nem szeretet.
4. „Én keresem a pénzt, ő csak otthon van, de neki ez úgyis öröm. Ne akarja, hogy 8 óra munka után én még otthon is melózzak.” Na ez a legeslegnagyobb marhaság és bizony a leggyakoribb is. Persze Te keresed a pénzt. Ez a dolgod haver. Hidd el, keresné szívesen ő is, de ott nem tartunk, hogy a 0-24-es szolgálataiért megfelelő bért kapjon anyaként. Neki ez öröm? Mi van Veled? Neki éppen akkora öröm, mint Neked. És éppen akkora kínlódás is időnként. Ellentétben Veled ő nem ehet-ihat bármikor, sőt időnként kb. egész nap egyáltalán. Egész nap lehányt ruhában lófrál. Persze, hogy öröm a baba, de nem nagyobb öröm otthon lenni vele, mint ha Neked kéne. Csak próbáld ki, mondjuk csak egy délelőttön keresztül amikor NEM alszik a gyerek és Neked mellette kéne mindent megoldanod. Hidd el, elsírnád magad. Ja és Te 8 óra után nem akarsz tovább melózni? Tényleg? És mit szólsz egy olyan munkához, amiben nincs szabadság, folyamatos az ügyelet, akkor keltenek fel éjjel is, amikor akarnak és MINDEN a Te felelősséged? Mert a párod ezt teszi, ha Te nem veszed le a válláról a terhet amikor hazaérsz.
5. „Megérdemlek egy kis pihenést, nehogy már pár sört ne ihassak meg/nehogy már ne sportolhassak/nehogy már ne nézhessek meg egy filmet” Pedig nem. Teljesen unfair, hogy míg ő a szoptatás miatt kb. el sem mozdulhat a baba mellől, Te vidáman sörözgetsz a haverokkal. Ja hogy ő is barátnőzik? Az nem ugyanaz. Ha a párod egyszer ott tud Téged hagyni a gyerekkel legalább egy fél napot, és igazán kikapcsolódik AZT CSINÁL AMIT AKAR (ha masszázs azt, ha sport azt, ha koktélozás azt), na akkor megengedheted magadnak, hogy újra focizz, sörözz, filmezz. De ez az egész a kettőtök ügye, az egyensúly fenntartása a Te feladatod.

Sorolhatnám tovább , de nem teszem. Annyit mondok Férfitársam: na ilyenkor kell Férfinek lenni. Nem akkor amikor nagy hangon handabandázni kell, mert az nem nagy szám. Ez a valami. Csöndben visszavonulni, nem picsogni, hanem igenis beleállni keményen a gyerekvállalásba. ÉS elfogadni, hogy a párodnak a baba az első. Neked pedig mindig a párod legyen az első. Hidd el, bármennyi plusz feladatot vállalsz ő még akkor is sokkal leterheltebb. Nehéz, de nemes feladat, hogy most megmutasd, hogy mennyit érsz. Hidd el, a párodnak nehezebb a sorsa az ő szerepei sokkal súlyosabbak, az ő keresztje nehéz igazán. Te „csak” segíteni tudsz, de segítened KELL. Nincs mese. Sokan hülyének fognak nézni és nem értik. Néha Te magad sem fogod érteni, mert a viszonzásra alig van erő, de hosszú távon ez a valami.
„Itt a nagy alkalom, hogy Faramir, Gondor kapitánya megmutassa, milyen ember!”
Hajrá légy Te is kivétel, mert megéri!
Forrás: facebook.com
Gondolatok, +1:
"Teszed le rögtön azt a porszívót! Romba döntöd az illúzióimat. Ilyet csak homokosok tesznek, ráadásul megmelegszik a söröd, amit most töltöttem ki...."

"Inkább turkálok valamit a sarki bálásnál, mert utánaszámoltam, ennek a szoknyának az árából pont két rekesz sört vehetek neked."

"Imádom, ahogy szellentesz mikor mellém bújsz, mert érzem, hogy mellettem igazán tudsz lazítani egy feszültségekkel teli, nehéz nap után."

"Frappáns ötlet volt drágám, hogy a koszos zoknidat az asztalon tárolod. Így mindig szem előtt van, és biztosan nem felejtem el kimosni."


"Milyen kedves Tőled, hogy felhajtva hagyod a WC ülőket, így megspórolsz nekem egy mozdulatot, amikor ki akarom sikálni."

"Milyen figyelmes Tőled, hogy nem emlékeztetsz állandóan a koromra! Bezzeg a bunkó kollégáim egy rakás virágot adtak szülinapomra. Alig bírtam hazacipelni. Nincs is ennyi vázánk. Meg jó, hogy minden este legurítasz egy pár sört, így az üres üvegeket vázának használhatom."

"Már megint színjózan vagy, hányszor mondjam még, hogy sokkal aranyosabb vagy egy kis szalonspiccel? Sipirc a kocsmába, és 4 féldeci előtt haza ne gyere nekem,mert nem foglak beengedni."

"Légy szíves hangosítsd fel a tevét, hogy a konyhában is halljam a meccset!"

"Már megint frissen borotválkozva bújsz hozzam? Hányszor mondjam még, hogy nincs férfiasabb a két napos borostánál?"

"Kérlek, meséld el újra, hogy fogtad el tegnap a Lajos betlijét azzal a zseniális trükkel!"

"Mindenképp tudd meg kérlek, hogy mit rakott édesanyád a borsos tokányba, amitől olyan finom lett, mert legközelebb nem akarom ezzel az anyámtól eltanult amatőr kotyvasztással terhelni a gyomrodat."

"Nagyon rendes tőled az a törődés, ahogy olykor az egész éjszakát rászánod arra, hogy a Vén Diófában szegény Jenő lelkét ápold, hisz mióta otthagyta a neje, valóban senkije sincsen, akitől egy jó szóra számíthatna. Ha úgy látod, hogy rosszul esik neki, hogy te már hajnali háromkor hazajössz, inkább maradj még vele, ne maradjon tüske szerencsétlenben!"

"Persze, sétáljunk vissza, magam is szívesen körbejárnám még néhányszor azt a gyönyörű Porschét!"

"Most menj lángosért! Ott áll a büfé előtt az a tangás lány, akit a parton mutattam neked. Most megnézheted közelebbről."

"Úgy szeretem nézni az arcodon azt a feszült figyelmet, amint a számítógépeden játszol."