Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk...

Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk...
Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk…
A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk…
Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon…
Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…
Gondolatok, +1:
Ha égve marad - kapcsold le
Ha kiömlött - töröld fel
Ha a földön van - vedd fel
Ha kifogyott - töltsd meg
Ha piszkos - mosd el
Ha tele van - vidd ki
Ha szomorú - öleld át
Ha fáradt - altasd el
Ha hiányzik - írj neki
Ha kérdez - válaszolj
Ha mesél - hallgasd meg
Ha távol van - hívd fel
Ha ünnepel - lepd meg

És soha ne feledd, összetartoztok!